Schmidt Tibor : Oldott kéveként

 

A tavasz elvette késed, de felhördült,
amikor észrevett egy cinikus mosolyt,
mely Szárszón sikoltó emlékekre szédült,
ahonnan a vér szűz hóvirágokra folyt.

 

Láttam, ott feküdtél Tavasztündér előtt,
ki nem vádolni jött, mikor szívedre hullt.
De te a töltésen ködgomolyba vesztél,
s kezed nem blúzába, hanem Léthébe nyúlt.

 

Bánatba fagytál, a síneket ölelted,
könnyeddel itattad át a dodeskadent.
Magad’ a vádak keresztjére szegezted,
és oldott kéveként estél szét odalent.

 

Legutóbb szerkesztette - Schmidt Tibor
Szerző Schmidt Tibor 503 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/