feleségemnek
Ha furcsa forgás lesz az életed,
ne félj kicsim, én itt vagyok neked,
kihajtok kedvedért, akár a fa,
és tenyeredbe hajtom a szelet,
a nyíló földbe új magot vetek,
a friss napfényből jó karajt szelek,
s fölmelegítem majd a kedvedért,
a didergősen vacogó telet,
a nagy időből pillanat leszek,
és lélegzetet felhőkből veszek,
s hogy zivataroktól megóvjalak,
rád takarom a kékellő eget.
Legutóbbi módosítás: 2015.06.12. @ 07:14 :: Böröczki Mihály - Mityka
