Vers

– dédelgető –

    Az év dédelget minden hónapot,fák koronája az apró fészkeket,szivárványt dajkálnak színéhes tavak,s az ajkak dédelgetésétől születnekszebbnél-szebb szavak.     Anyák dajkálják gyermekeiket,magas hegyek csak zugnyi völgyüket,és míg a naplemente eldajkálja itt a réteket, már esküszöm; a Föld a [… Tovább]

vegyes

Lázadó papucs

Hol volt, hol nem volt, Nekeresd falván, de annak is a legvégén, élt egy anyóka kicsinyke házában. Olyan csöppnyi ház volt, hogy, aki elment mellette, észre sem vette, hanem azt hitte, hogy egy óriási lapulevél alá épített szedett-vedett tákolmányt lát. [… Tovább]

Vers

Siena

Siena /útleírás/   Cathedrale  della Vergina Assunta /Szűz Mária mennybemenetele katedrális/                                                                           Koosán Ildikó   E dóm nem csupán egy a sok közül: dísz, pompa, művészet felsőfokon! szépségsúlya már – már a földre nyom, érzelem, értelem viharzik belül a [… Tovább]

Vers

Inszomnia

. Zizeg az éjszaka, sustorog a tudat.Falnak támasztva ketyeg az ébrenlét,hálóval szövi be aszott arcodat.Ébren vagy? Ébren vagy! Élsz-e még? Apróhangyákként nyüzsögnek a gondolatok,nem vész el egyetlen foszlány sem.Ablak előtt állsz, mint letámasztott fagott,zenéd önmagadban éberen pihen. Suttog az éjszaka, [… Tovább]

Vers

Búzavirág

  Gyönyörű gyomnövény, mesét ragyog a kékje, mintha a búzaföld pötty lángjaitól égne, mintha kék levegőt lehelne a kalászra, és boldogan ragyog, ha rá hajol a sárga.   Lágy-ibolyaszinű fogacskás bóbitája, egy óriás ecset álmodja így a szárra, mint megbánás [… Tovább]

Vers

– kis tavasz –

    Mint folyton visszatérő vándorok, úgy járnak felénk az évszakok, és           én csak csendben, szótlan bámulom, ahogyan a tavasz átsiklik hozzánk az égi nagykapun – aztán napsugárnyaláb-csúszdával földre hoppan, akár egy huncut kisgyerek, hogy az egyre teltebb nappalokkal előcsalogassák [… Tovább]