Az év dédelget minden hónapot,fák koronája az apró fészkeket,szivárványt dajkálnak színéhes tavak,s az ajkak dédelgetésétől születnekszebbnél-szebb szavak. Anyák dajkálják gyermekeiket,magas hegyek csak zugnyi völgyüket,és míg a naplemente eldajkálja itt a réteket, már esküszöm; a Föld a [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt, Nekeresd falván, de annak is a legvégén, élt egy anyóka kicsinyke házában. Olyan csöppnyi ház volt, hogy, aki elment mellette, észre sem vette, hanem azt hitte, hogy egy óriási lapulevél alá épített szedett-vedett tákolmányt lát. [… Tovább]
Siena /útleírás/ Cathedrale della Vergina Assunta /Szűz Mária mennybemenetele katedrális/ Koosán Ildikó E dóm nem csupán egy a sok közül: dísz, pompa, művészet felsőfokon! szépségsúlya már – már a földre nyom, érzelem, értelem viharzik belül a [… Tovább]
3. Fiatal mamától fiatal kicsik Telt múlt az idő, s az ifjú pár nagy boldogságban, szeretetben élt, nem is sejtve, hogy hamarosan veszély leselkedik rájuk. A rettegett Opos kutya, az ebek fővezére, friss cicahúsra vágyott, mert nagyon megbetegedett [… Tovább]
. Zizeg az éjszaka, sustorog a tudat.Falnak támasztva ketyeg az ébrenlét,hálóval szövi be aszott arcodat.Ébren vagy? Ébren vagy! Élsz-e még? Apróhangyákként nyüzsögnek a gondolatok,nem vész el egyetlen foszlány sem.Ablak előtt állsz, mint letámasztott fagott,zenéd önmagadban éberen pihen. Suttog az éjszaka, [… Tovább]
Gyönyörű gyomnövény, mesét ragyog a kékje, mintha a búzaföld pötty lángjaitól égne, mintha kék levegőt lehelne a kalászra, és boldogan ragyog, ha rá hajol a sárga. Lágy-ibolyaszinű fogacskás bóbitája, egy óriás ecset álmodja így a szárra, mint megbánás [… Tovább]
Mint folyton visszatérő vándorok, úgy járnak felénk az évszakok, és én csak csendben, szótlan bámulom, ahogyan a tavasz átsiklik hozzánk az égi nagykapun – aztán napsugárnyaláb-csúszdával földre hoppan, akár egy huncut kisgyerek, hogy az egyre teltebb nappalokkal előcsalogassák [… Tovább]
