Koosán Ildikó : Siena

Siena

/útleírás/

 

Cathedrale  della Vergina Assunta

/Szűz Mária mennybemenetele katedrális/

                          

                                               Koosán Ildikó

 

E dóm nem csupán egy a sok közül:

dísz, pompa, művészet felsőfokon!

szépségsúlya már – már a földre nyom,

érzelem, értelem viharzik belül

a jócskán kaptatós szűk utca végén

ha előviláglik fenséges egésze;

gótikája, harangtornya tör fel az égre,

s a nézőnek,- mint meredély szélén-

kapaszkodni kell, szinte beleszédül…

 

 

 

a bejárat kőcsipkés ornamentikája

cizellált márvány-, kő-virágsziromból

álmodott keret; – látszik, szinte tombol

az alkotásvágy, a művész fantáziája,-

s a faragók kezétől éled végre meg.

bent harmónia, ritmus, panoráma:

márványoszlopsor, fekete-fehér sávja

a jó s rossz párharcát szimbolizálja;

szokja szemünk a látványt idebent.

 

 

ámulók tarka tömege; itt-ott magányos

áhítat vergődik, hiába vár a csendre;

miközben befogadással telik az elme

újabb részlet szépsége vonz magához:

ötvenhat kép, fehér márványintarzia

márványpadlóba épült élményvilága;

a lélek maradna, de az idő  határoz,

e gazdagsággal száz nap is betelne…

Ó Szent Szűz! értünk is imádkozz!

 

 

A főoltár méltóságteljes félhomályban

percekig leköti, vonzza a szemet

átlátni egyszerre mind, amit lehet,

hogy aztán az ember emlékezzen rája;

nem; biztosan nem, ennyi nem elég,

vissza kell térni egyszer ide még;

a képzelet addig színesre festve járja

be aprólékosan sok – sok részletét,

műremekek csalják ebbe a világba.

 

  

 

A kereszthajók – mind külön csoda,-

gazdagon dús művészi megfogalmazása

vonz, aztán a szószék architektúrája,

Niccola Pisano munkája, Pisaból jött oda,

a megváltó életét márványba faragni

születésétől halála napjáig… szinte suhog

az alakok redőbe omló ruhája, igézni tud,

nem múlta fölül őt eddig tökélyben senki,

s jelen korunkban nem is várható.

 

 

 

Kihagyhatatlan, mert látni kell: a könyvtár;

 ,,a  „lenyűgöző” nem méltó fogalmazás,

óriáskódexek, freskók, megannyi más

elmébe kúszó régmúlt színes varázsa vár

még néhány percig, aztán búcsúzni kell

s indulni, új utak, városok hívogatnak;

egy pár falat, egy korty ital előkerül,

amíg a lélekben keltett zaj elül,

értékes része lesz ez is a napnak;

 

 

Herceg!

 

az ember kíváncsi, többet szeretne

tudni, látni, többet, ha lehetne

mint amit dolgos napjai tartogatnak

hát útra kel, bolyong a nagyvilágban …

 

 

2015. június 14.

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.