Nap: 2015.06.07.

Szokásaim mára egyre többen és elfeledem, amit tudhatok; szemem a távolból kitöröltem, keretezem, üveg és úgy hagyom. Nem bontom fel cukrom masnis burkú rutinpapírját, úgy szopogatom, így is bomlik, még ha lassabban is – az élet cukorbetege vagyok. Érzékeim hajnalban [… Tovább]

  Voltam… talán nyoma is van, egy-két gondolat a szívben, egyik boldog, másik búsul, ahogy dobog benn a mélyben.   Vagyok… még egy pillanatig, két kezem összekulcsolom, súlyos szavak, igaz hittel, Uram, hozzád imádkozom.   Leszek… a pillanat vége, talán [… Tovább]

“Döntsd a tőkét!” Ön dönt. Döntéshozó. Testületileg. Döntés. Kényszer. Erő. Szak. Szakképzett t(r)ollnok. “Döntsd a tőkét!” Ön dönt. Döntéshozó. Testületileg. Döntés. Kényszer. Erő. Szak. Szakképzett t(r)ollnok. Szeretet. Szívecske. Szív. Gránit. Dalnok, “ne vágj ki minden fát!” Félek, vele dől a fészek. Bölcs. [… Tovább]

  Egyik reggel nem ment haza délre,      de még később sem, nagyon várták ebédrea szomszédok lesték, s azok között én is,Kíváncsiak lettek, s mi tagadás, én is,hol kószál a főhős estétől másnap estélig?Mert ugyi éjszakás volt az ipse, [… Tovább]

    Nyomják tárt időnek tartózkodó akarásai, ezt a mérhetetlen súlyt mégis szívesen viseli. Látása  a nyílt jelent, lezárt múltat megvilágítja. mond, és úgy gondolja, hasznára lehet a rokon embereknek. Így neki jobb, ha nem szárnyaszegett, ilyen értéktelen buzgalommal szárnyalt át [… Tovább]

    Hallgatok, hogy megérts, szavam elakad,nem suttogok többé, nem is kiáltok. Számomra már csak egyetlen út marad, ércharang zúgásaként hullni térdre villámlások közt lábad elé, hogy szólj, vitázz, s megváltom érted a világot, örökös kárhozatra elítélve.    Őrjöngök lázadozva harag nélkül. Megbénít e fájó méltánytalanság. Szívem [… Tovább]