Böröczki Mihály - Mityka : Búzavirág

 

Gyönyörű gyomnövény, mesét ragyog a kékje,

mintha a búzaföld pötty lángjaitól égne,

mintha kék levegőt lehelne a kalászra,

és boldogan ragyog, ha rá hajol a sárga.

 

Lágy-ibolyaszinű fogacskás bóbitája,

egy óriás ecset álmodja így a szárra,

mint megbánás színe, úgy lóg bele a tájba,

s a tábla szélire kicsalja a barázda.

 

Nyár van, vén Nap ragyog, az Isten éppen hallgat,

s míg földbe ülteti a testtelen nyugalmat,

a világ álmodik, de izzik, mintha fájna,

s nagy, kék vászon hasal a pihegő világra.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.