Miért bánt, mihez nincs közöd,
talán csak annyi, hogy te is benne voltál
abban a csapdában, mit a köznép
szerelemnek hív, s gyümölcse is érett,
mi magvát elszórta, termékeny talajra,
törtrész belőled is, de egyre távolabb;
zavarnak el: menj, törődj magaddal,
becsontosodott múltaddal, ha már
csak az van agyadban, s monoton mondod
százszor is ugyanazt a mesét;
ez itt más, okos technovilág,
ne szeress, ne kérdezz, ne érezz,
száradj el, vén, vihartörte ág.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Szilágyi Erzsébet
