Szilágyi Erzsébet : Viharban

Miért bánt, mihez nincs közöd,
talán csak annyi, hogy te is benne voltál
abban a csapdában, mit a köznép
szerelemnek hív, s gyümölcse is érett, 
mi magvát elszórta, termékeny talajra, 
törtrész belőled is, de egyre távolabb;
zavarnak el: menj, törődj magaddal,
becsontosodott múltaddal, ha már
csak az van agyadban, s monoton mondod
százszor is ugyanazt a mesét;
ez itt más, okos technovilág, 
ne szeress, ne kérdezz, ne érezz,
száradj el, vén, vihartörte ág.
Legutóbb szerkesztette > Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 212 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.