Nagygyörgy Erzsébet : A szűzleány éneke

Fehérlő csillagok oltalma alatt,

pelyhedző éji csend kísér utamon,

lábam nyomán izzó tűzvirág fakad.

 

Hajam hálója aranyló zuhatag, 

jótékonyan rejti halovány arcom,

vesztembe önként indulok hallgatag.

 

Delejes szemekkel varázsló forog,

dobok ütemére dobban a szívem,

népemre nyugalmas éveket hozok.

 

Síró széllel hagyom hátra álmomat,

bátran állok a tűzhányó peremén, 

s leszek szűzként a legszentebb áldozat.

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet