Böröczki Mihály - Mityka : Nyárvég

A gólyák, fecskék messzire röpültek,

a kertek alján szöszöl a hideg,

a levelek is félőn menekülnek,

s pár eltökélt már sárgásan zizeg.

 

Rossz hír kering, hogy vége van a nyárnak,

a fák hegyére fészket rak a szél,

friss gyerekei gyalogosan járnak,

de fürgébbje már nagy iramra kél.

 

Még várandós a hónap vén meleggel,

bolond szeptember, apró jót ígér,

de új ruhát ölt naponta a reggel,

s már nagy rajokban száll a seregély.

 

Más illata van a kerek határnak,

a szántott föld feketét kiabál,

a rögök óvott meleget vigyáznak,

nagy leplük alá befeküdt a nyár.

 

A hosszú ősznek itt topog a talpa,

az egész égbolt néhány kék szelet,

s a fák, a bokrok öle betakarja

a diderésző madársereget. 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.