Hónap: 2018 december

M egmártózni az Élet vizében É s nem félni,  G ondolni sem kell, szépen M inden megtalál. O tt vagy már a térben,  S ehol vagy.  T e látszol az égen,  V agy a víz tükrében A hova nézek N [… Tovább]

saját fotó: Palma de Mallorca   tedeum 2018                          Koosán Ildikó     E csöndes órát – ajándékomat – az Ég küldötte, áldom sorsomat; nem sírok-rívok, nem panaszkodom, nem gyötrődöm a kétes holnapon, bennem az imák gyertyái égnek, Te [… Tovább]

Egyre inkább úgy érzem a google  fordítja a beszélgetéseinket. Nem értjük meg egymást, hisz két mondat után jön “öt sor” tekintet. Üres. A háttérbe révedő üvegnézés. Átnézel rajtam? Vagy csak a sörrel szemezel? Legalább a tekintetem nem a földön csörömpől. [… Tovább]

Korhadó pillanatok reccsennek belém,amint a múlt sántítva iszkol el tőlem,kettéfűrészelt évgyűrűk sandítanak felémutolszor, mielőtt a szúpercegésbenatomjaikra hullanak, szálka bennemaz egész színdarab, amputáltan néma taps.Az élet gyaluját magamra toltam, maradoktisztelettel világot jelentő deszka holtan.   2017. 08. 22.

az utolsó hadgyakorlat utolsó éjszakáján bejött sátrunkba  a laktanyaparancsnok    nem tudott enni egyék meg fiúk tette konzervét a lőszeres ládára  mosolygott is de látszott hogy nem minket lát hanem a múltba réved  vagy a jövőbe?   másnap megalázta őt [… Tovább]

(betyáros -dalos) lemezszöveg előzetes     Csillagbökös ég tetején, Vándorol a gondolatom, Örök útján bandukolva Magyar nótámat dúdolom.   Néha szekerek is jöttek, Döcögve, tócsákat vágva, És ha engedte a kocsis Felültem a saroglyába.   Szalmát gyűrtem magam alá, Hanyatt [… Tovább]

/talán a vadfügefához/         Magam jó dolgok mellé álltam. Velem volt az Isten, ahogy tőlem telt, kitaláltam. Nem volt sose jóságos, sem fehér szakálla, ahová a világ rogyott, nem volt soha lába. Gyertyát ha gyújtottam, nem imbolygott [… Tovább]

fotóm: havas ág     Decembervég             Koosán Ildikó                        (1) Télben ma tavasz nézd, már bimbóit bontja szívben a remény            (2) kihalt világba holdsarló küldi a fényt lámpás az éjben   [… Tovább]

    Nagy pelyhek jöttek, mint szívből a szó, a meleg földre ráolvadt a hó, s mint árva kesztyű, sánta volt a tél,   s bár gyöngy-fehérbe öltözött a tó, a hideg félt, mint árvában a jó,  s egy szusszanásba [… Tovább]

  Helyzetkép                             Koosán Ildikó   Ezen az átlagos köznapi reggelen is  tudni kell, mi történik a házon kívül. Az asztalon még a tegnap esti mosatlan edény, egy jól sikerült est maradékait tünteti el majd a mosogatógép. Odakint ősz [… Tovább]

  Eleinte nem értettem a dolgot, gondoltam, nincs idejük, vagy nem is tudom, szóval alig tetszikelték versem, míg máskor, egy másik jóval több hozzászólást kapott, mint maga a szöveg. Keresek tehát sok megbízható áltlagolvasót!  Ahogy az egyszeri apó mondta:  kis [… Tovább]

  Valamiért Te más vagy. Más a mosolyod, másképp nézel rám, máshogy mondod: – Akarom.   Ránézésre más vagy, de ha tovább figyellek, olyan vagy, mint én. Fenőttet játszó gyermek- lélek.    

    Alszik a tél, s vele alszik a szél, szárra aszalva remeg a levél, őrzi a víz tava hűs erejét, s ring Balatonja, a nő csodaszép, alszik a part, vele alszik a nád, őrzi a nyár örökölt moraját, hattyú [… Tovább]

Illusztráció: Udvardi Erzsébet: Betlehem   A fehér palást végül kiszakad, s a hóesés a téli ég alatt beborít majd erdőt, hegyeket, az arcokra fest égi fényeket   a felragyogó csillag keleten, jelezve, hogy ott van Betlehem, ahol vár ránk a [… Tovább]

  Te miért nem írsz verset?   Tessék? Egy költői sort el nem olvasol? Azt hiszed,  így inkább élsz? Ritmus, rím nem hökkent meg?  Egy dallam, ami a muskátli  gyökerétől felível, nézd,  egészen addig a felhőig, megremegteti, az sírva  fakad [… Tovább]

  A halakból addig tolták,  csak elérte már a bakot.  Szülei félig szülei,  mert a szülők a holnapok.  Ünnepeljük, elmeséljük,  kibeszéljük, mi bennünk jó,  készülődünk, díszítgetünk,  hol van már a tavalyi hó. Minden gyerek megváltónak jött e zűrös, szép világra, [… Tovább]

    fagyos az utca ködlámpák fénye a nap vörösét szórja elémbe   fenn a kiflihold ezüst vonóval csillagzenét húz télesti mollban   csillámporos fény menny-sejtetésül közelben isten karácsony készül

Annyit írtál, hogy már címet  sem adnál lassan annak, ami  a fejedben. Fehér mezőkönfüggő. Este jön, ideje  összecsuknod, egy lett azzal,amit elfelejtesz, bár csapongbenned a tennivalók közt,szépnek láttad szűz alatt  a hóban. Lejjebb csúszol a székben, így se jön nyugtod,a fejedben maroknyi csend farkasszemez [… Tovább]

Az illusztráció Udvardi Erzsébet alkotása   tűnt fenyőillatba szédülök vattapamacsokat gyúrok a szívemből szúrós ághegyekre ültetem ahol sírni kezdenek mint árva csillaggyermekek vérszínű gyantát könnyezik velük a karácsony-est fahéj illatú álmokon tört szárnyú angyalok suhannak át sóhajukra kiszakad az égi [… Tovább]

    Egy mennyből szakadt imádság a fa, a gyertyafényes fenyő illata, egy percre még az Isten is leül a zöldre színeződött fény körül,   és hallani, hogy kis Jézust köszönt, a várakozó, karácsonyi csönd, s a templomokba búvó jeleken, [… Tovább]

Éreztem, hogy ma reggelValami újra megrezzent.Elmerülök szemedben,Játsszadozzon velünk a csend.Fürtjeid közt ujjaimJátszanak lágy melódiát.Múzsák közt a múzsa vagyS én egy kóborló véndiák.Hajolj a vállamra,Tedd a kezembe a kezed,Valami megrezdültS gyenge szívem beleremeg.