Megint lázban fekszem,
s te újra távol vagy,
fázom…
Nem csak te,
most erőm is elhagyott.
Ne keress többé!
Már nem is hiányzol,
csak újra gyermek szeretnék lenni
akár sovány és csúf gyermek,
mint voltam,
kiálló bordákkal és bús szemekkel,
/hisz Isten így is szeret.?/
S anyám ágyamnál
kezében levestől gőzölgő tányérral
– egyél csak kincsem,
neked főztem,kell a betegnek!
Hogy is hiányoznál?
Jobb így neked!
Két álom között beteg-részegen
számolom a képzelt levesen úszkáló zsírkarikát.
Most megtehetem,
smink nélkül
a tömör csöndben
bódultan kiterülve
rácsodálkozni a decemberre
az első hó leesett,
pár nap és karácsony lesz.
Nélküled.
Egy algopyrin mégis jó lenne
azt még hozz kedvesem…..
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Lantos Tímea
