Lantos Tímea : Most megtehetem

Megint lázban fekszem,

s te újra távol vagy,

fázom…

Nem csak te,

most erőm is elhagyott.

 

Ne keress többé!

Már nem is hiányzol,

csak  újra gyermek szeretnék lenni

akár sovány és csúf gyermek,

mint voltam,

kiálló bordákkal és bús szemekkel,

/hisz Isten így is szeret.?/

 

S  anyám ágyamnál

kezében levestől gőzölgő tányérral

– egyél csak kincsem,

neked főztem,kell a betegnek!

 

Hogy is hiányoznál?

Jobb így neked!

 

Két álom között beteg-részegen

számolom  a képzelt levesen úszkáló zsírkarikát.

Most megtehetem,

smink nélkül

a tömör csöndben

bódultan kiterülve

rácsodálkozni a decemberre

az első hó leesett,

pár nap és karácsony lesz.

 

Nélküled.

 

Egy algopyrin mégis jó lenne

azt még hozz kedvesem…..

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 76 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!