Annyit írtál, hogy már címet sem adnál lassan annak, ami a fejedben. Fehér mezőkönfüggő. Este jön, ideje összecsuknod, egy lett azzal,amit elfelejtesz, bár csapongbenned a tennivalók közt,szépnek láttad szűz alatt a hóban. Lejjebb csúszol a székben, így se jön nyugtod,a fejedben maroknyi csend farkasszemez [… Tovább]
„Olyan este ez is csak, mint a többi: / olyan a színe, nyirkos ködszaga. / Pedig valahol szent titokpalástban / csodát takargat ez az éjszaka…!” (Wass Albert: Karácsonyi versek I.) Sebestyén Márta – Karácsony [… Tovább]
Az illusztráció Udvardi Erzsébet alkotása tűnt fenyőillatba szédülök vattapamacsokat gyúrok a szívemből szúrós ághegyekre ültetem ahol sírni kezdenek mint árva csillaggyermekek vérszínű gyantát könnyezik velük a karácsony-est fahéj illatú álmokon tört szárnyú angyalok suhannak át sóhajukra kiszakad az égi [… Tovább]
Egy mennyből szakadt imádság a fa, a gyertyafényes fenyő illata, egy percre még az Isten is leül a zöldre színeződött fény körül, és hallani, hogy kis Jézust köszönt, a várakozó, karácsonyi csönd, s a templomokba búvó jeleken, [… Tovább]
