Böröczki Mihály - Mityka : TŰLEVELEK

 

 

Egy mennyből szakadt imádság a fa,

a gyertyafényes fenyő illata,

egy percre még az Isten is leül

a zöldre színeződött fény körül,

 

és hallani, hogy kis Jézust köszönt,

a várakozó, karácsonyi csönd,

s a templomokba búvó jeleken,

már él a jászol, él a Betlehem.

 

S a nagy titok nem szólal meg soha,   

de minden földit túlél a csoda,

a béke földi zeg-zugokba jár,

 

s az összes fegyver töltetlenül áll,

míg fölismeri a három királyt,

az emberarcú hét-nyolc milliárd.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Böröczki Mihály - Mityka

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.