pálóczi antal : A NAGYFÜLŰ EMBER (Csákányi Eszternek)

 

Nevetséges volt a nagyfülű ember. 
Csak ült a nézőtéren, szemüveges hosszú arcát 
kissé félrefordította és szőrösek voltak a fülei belül. 
Ezt még a zeneiskola folyosóján vettem észre. 
A színpadról nem lehetett látni, mégis látni véltem fülében a 
szőrpamacsokat, miközben Scarlattit énekeltem. 
Egyszer, gyakorlás közben az énektanárnőm, aki zongorán kísért, 
megállt: 
– Magának annyira szép a hangja! Ez egy Mozart-tenor! 
Ökölvívó edzésről jöttem aznap. Hetente háromszor a kaposvári 
Dózsába jártam. Vállig érő hosszú hajam volt. A meleg májusi 
délutánon megmostam, az énekóra alatt száradt meg és az alja 
közben begöndörödött. „Mozart-tenor?!” Nem is tudom, 
hogy a boksz és a sok lány mellett miért jártam még mindig énekelni. 
Azt hiszem, mert kért rá az anyám… 
A vizsga-előadáson a nagyfülű ember felesége is a két Scarlatti dalt 
énekelte. Talán Mozart-altként? 
Ez is fölöttébb nevetségesnek tűnt. De az végképp komikus volt, 
hogy ennek a gyermektelen, kiöregedett nőnek egész keskeny 
ajkai voltak, rúzzsal mégis cakkos szájat festett magának. S arcát, 
a férje mellé ülve, ő is kissé félrefordította és egyforma fejtartással 
figyeltek. 
Néztek és füleltek. 
De vajon mi volt az a nevetséges arckifejezés, amellyel hallgattak 
engem? 
Mindketten meggörnyedtek ültünkben, az arcuk bárgyún megnyúlt, 
mintha elvesztették volna önuralmukat. A szemük tágra nyílt és csillogott. 
És csak lassan tértek a végén vissza, de a tapssal mintha 
lemaradásukat akarták volna behozni… 
Ma már talán tudom, mi volt ez. 
Én, akiből végül nem lett semmi, azt hiszem: 
a csodálatuk kifejeződése! 
És ma már azt is tudom, hogy a nagyfülű ember festőművész volt, 
a felesége franciatanár és hogy neki nem a keskeny, hanem az a 
cakkosra festett volt az igazi szája.

Legutóbb szerkesztette - pálóczi antal
Szerző pálóczi antal 8 Írás
Pálóczi Antal vagyok. Korábban már voltam tagja a 7toronynak - a főszerkesztő Serfőző Attilával együtt végeztük el a Magyar Író Akadémiát. Némi kihagyás után ismét írni kezdtem: egy kiadó jövő évi megjelenéssel elfogadta a verseskötetemet, amelynek itt is szerepel a címadó verse: Kutyát karácsonyra. Most egy regényt írok az elmúlt 10 évemről, A szerkesztőségi főemlős etológiája címmel. Azt szeretném, ha jövőre ez is megjelenne. A régi, jó hangulatokat keresem a 7toronyban - ezért jöttem vissza. A regényírás napi penzuma miatt kommentelésre most nem vállalkozom. (Tapasztalatból tudom, hogy sok időt vesz el.)