saját fotó
Barátom!
Legfeljebb kortársam itt e rideg Földön,
nagyjából egyszerre kilökve az űrből,
ismerjük az utat, megyünk mind egyfele,
mint a gólyák, ha érzik, elhúzni ideje,
fogjuk a motyónkat, mire semmi szükség,
kaptatunk a hegyre, mert sürget az ínség,
vagy büdös barlang vár, csirkecomb-ajándék,
helyén van így minden, készül az új vendég.
Van úgy hogy visszatérsz, talán csak rövidre,
dolgod van még, mondják, ez az Úr kegyelme.
Látsz bár, s tán hallasz is, térdre is tudsz állni.
Kár volt visszalökni, jó volt ott kimúlni.
