Radno Gyorgy : Itthon

Hazaértem.
Nem látok ki az ablakon,
csak a hó beszél vissza,
konyhában a teafilter bordáit
pislákoló gyertyafény zavarja,
ablakpárkány a napfényre emlékszik,
könnyeit a hóesésre foghatom,
vékony krétavonalak a fák ágai,
ahogy természet festi újra őket.
Itthon vagyok.
a teavíz hangosan kiabál
mintha csak oktatna a gőze,
de összerándul a méztől, citromtól
elnémul, mint a hamis zongora…
a tél karját felhúzza, erősen világít,
mint afrikai bennszülött tenyere,
beszél hozzám, azt mondja
a szív szenvedése sztrájkol,
odakint vékony csikorgása
figyelmeztet a múlandóságra,
bent a zongora tetején, kopott váza
a képet elemzi a falon,
kétértelműségéből semmit sem ért,
ma először, hogy havazott.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Radno Gyorgy

Szerző Radno Gyorgy 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...