(1)
téli éjszaka
vadkacsák hangja száll
délről északra
(2)
itt bent meleg csend
kint hideg téli este
havat hord a szél
(3)
fenyőfák havát
sodorja az esti szél
lehunyom szemem
Vékony Andor : Téli este
2018.12.19.
Vékony Andor
Vers
7
Szerző Vékony Andor
86 Írás
Születtem Kiskőrösön, majd együtt nőttem a város Petőfi kultuszával, s valószínűleg ezért nem lettem költő. Egy ilyen kis városnak elég egy géniusz. De írok, és az úton lépdelve, hosszabb - rövidebb szünetekkel versekbe gyömöszölöm életemet. Szabad versek, kötött formába préselt impressziók és főleg haikuk színesítik utamat. Színesítik és őrzik, amíg a net virtuális világa őrzi írásaimat. A net költészet pillangó lét, a pillanat művészete: Ma még létezik a lap, ahová írsz, holnap "Error 404, a lap nem elérhető" felirat tárul a címre kattintó elé. Ennyi volt. Műveimet virtuális barátaimnak és annak a néhány kedves embernek szántam és szánom, aki engem is olvas. ** Földet művelek, palántázok és oltok. Alszom. S a lélek... Alszom. S a lélek álomvilágot alkot. Kettős lét örvény... Kettős lét... örvény, verseskönyvet írok és földet művelek. (Sárközi László - Vékony Andor: IV.)
Hasonló írások
Vers
Nyári kellékek
2015.06.11.
Marthi Anna
Vers
4
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Mutasd meg nekem új szerelmed arcát.
Lófarok haj-lobbanását alkuszom,
mint a szél, bújj hozzám, át a gomblyukon.
Lássam, te vagy a romolhatatlanság.
Volt-e valaha rózsás ajkú barát
olyan hűséges, mint kezünk a buszon
zötykölődve? Kontúrjaidért tudok
arcot festeni. Légy sejtelmes arám.
Ajkam beszél, közben figyeli szemed,
odúmban raktározlak el, idebent.
Te pázsit pilládra kacéran kiülsz.
Részleteidből egy öröklét zihál.
Felzúg a tenger, tekintetem privát.
Zsigereimből csókunk megistenül.
Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:04 – Marthi Anna
Vers
Évente egyszer
2012.05.05.
Radnai István
Vers
11
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }kezéb?l a vödörbe ejti a szivacsot
vadgesztenyék alatt
ahol az árnyékon
parányi ablakokat nyit a fény
a mezsgye az él?k közt
s akik anyák apák
s mind valakinek a gyermekei
voltak amit felvert a gyom
buján telepszik a feledésre
a tavasz egyik napján
a lelkiismeret elvet?dik
a temet?be
virággyertyák
múlandó díszek
mire az ?sz elér téged
figyelmeztet majd
a fényes gesztenyék koppanása
de most harsányzöld
levelek közt rikoltó madarak
kikiáltják az élet folytonosságát
a horpadt dombokon
játszadozó fény az elmúlásra
nyit sápadtszárnyú ablakot
felh?k emlékeztetnek
a tavaszi nagytakarítás
megint elmaradt
jön ismét a szürke es?
a háziasszonyok s anyák
kezéb?l a vödörbe ejti a szivacsot
s megtörlöd a szemüveget
amellyel nagyanyák fejfáin
kibet?zted
a név mely kikopott arannyal
már a köveken nem hivalkodik
s amit az id? mohos keze
agyadból sikerrel kitörölt már
még egyszer egy évben
egyszer egy évben
gyermekként ?szinte csodálkozással
szeretnéd újból meghallgatni
amire a játékban elmerülve
soha nem figyeltél
árnyékok bizonytalan keretében
ma fényablakok nyílnak
nem nehéz meghajolni
éveket zsákoló csigolyákkal
játszani szeretnél
a sz?k mezsgyék közül
kifutni a rétre
a rét nem létezik már
szürke falak mögött sötét
otthonokban a magány
a t?zhelyre felteszi
a reggeli kávét
anyák apák s akik mind
valakinek a gyermekei voltak
egy rossz álmot törölnek
gyulladt szemükb?l
már bánt a fény
tapogatózol te is
a terjed? homályban
az árnyékot keresed
lelkedre ég a napfény
de a gyerekzsivaj odakint
maradt túl a kerítésen
ahol egykori labdád elgurult
s örökre elveszett
Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:26 – Radnai István
Vers
A szekrény tetején
2014.09.27.
Mudra Csaba
Vers
2
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Emlékszem,
gyereknek nem értem el a piros
sütis dobozt.
Magasra tették, ne egyem fel
-azóta sincs másképpen.
Vagy még gyerekesen aprónak tűnök,
néha a szekrény magas,
máskor pedig leveszik a dobozt,
hiába is keresem.
Emlékszem,
gyereknek voltak álmaim,
szépek, reménnyel teliek,
dobozban vannak,
a magamba rejtett sütis dobozba,
csak én férek hozzá,
néha dézsmálom.
Kifogyhatatlan…
Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:12 – Mudra Csaba