Születtem Kiskőrösön, majd együtt nőttem a város Petőfi kultuszával, s valószínűleg ezért nem lettem költő. Egy ilyen kis városnak elég egy géniusz. De írok, és az úton lépdelve, hosszabb - rövidebb szünetekkel versekbe gyömöszölöm életemet. Szabad versek, kötött formába préselt impressziók és főleg haikuk színesítik utamat. Színesítik és őrzik, amíg a net virtuális világa őrzi írásaimat. A net költészet pillangó lét, a pillanat művészete: Ma még létezik a lap, ahová írsz, holnap "Error 404, a lap nem elérhető" felirat tárul a címre kattintó elé. Ennyi volt. Műveimet virtuális barátaimnak és annak a néhány kedves embernek szántam és szánom, aki engem is olvas. ** Földet művelek, palántázok és oltok. Alszom. S a lélek... Alszom. S a lélek álomvilágot alkot. Kettős lét örvény... Kettős lét... örvény, verseskönyvet írok és földet művelek. (Sárközi László - Vékony Andor: IV.)
Néztem, ahogyan gyors léptekkel elmész. Nem is néztél hátra, pedig vártam, hogy visszanézz , még egyszer , még utoljára szólj hozzám. Elvesztettelek a tömegben. Fejem lehajtottam, hogy senki sem lássa, senkit sem lássak. Szemem homályába eltévedtek a péntek délután emlékei…
Álltam ott, magamhoz szorítottam kabátom. Lila sálammal a szél játszadozott. Kezeim mélyen a zsebembe rejtettem, ujjaimmal kerestem a elszakadt cérnaszálat , tudtam, hogy lelkem majd így megnyugszik.
Vártalak, halkan dúdoltam egy régi elfelejtett tavaszi szonátát.
Megláttalak, még sosem csillogtak kék szemeid így tán. Mosolyodban ott volt az egész Mindenség, mosolyomban a válasz csupán.
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A kép csak illusztráció egy előadásról, de illő a tartalomhoz
