ne siess – várlak a túloldalon
ne lásson senki
még azt hinnék árnyék vagy
valaki rád öntene sáros vizet
vagy virág alól a tegnap
rohadt magányát
csak várj – lopódzva lépj
majd ablakot nyitok
épp beférsz rajt’ – gyere be…
aztán majd ágyat vetek
fehér damaszt – tán selymet
bár azt nem szereted
csúszik – neveted
nem illik neked a színes
rongypaplanod keresed
kinőtted –súgom – teríted
lepedőd már az enyém
mossa könnyem – gyere be…
kopog lépted – hallgatom
az eső is mossa ablakom
lépted elvész a semmibe
halkan szólok – hát gyere be…
már ég a tűz lobog
hajamba fűzve illatod – ujjam
eléri már két kezed
üres az ágyad nem ereszt
fázom – félek – nevetek – siess gyere be…
nézel – vársz a túloldalon
léptem botlik – hazudom
a tegnap volt örömét – lopom
a holnap gyönyörét
nem kéred én mégis adom
széttárt szárnyad vállamon
csend dalol az udvaron…
hívlak – kérlek – ne siess
az ajtó enged – gyere be.
…odakint varjak – feketék
kabátod bomlik – varrom rég
ingujjad – véres – ne gyere
majd fehérre mosom
s ha hívlak – gyere be.