Ravasz Levente : Ifjúságom végrendelete

 

Az ifjúság gyorsan tűnő álom,

Elvész, mint tengerparton a lábnyom.

Ami összegyűlt az évek alatt,

Egy szempillantásra széjjel porlad.

 

Könnyeim ráhagyom a Szamosra,

Lassan minden fájdalmam elmossa.

Búzakalásznak a büszkeségem,

Emelt fővel álljon a szélben.

Emlékezeté legyen mosolyom

S a mögötte megbúvó fájdalom.

Titkaim hagyom a csillagokra,

Ha nem bírják hulljanak porba.

A frissen hullott hóra a vérem,

Tavasszal vegyüljön a hólében.

Hangom adom a templom harangnak,

Zengjen az egeknek minden nap.

 

Amim maradt, vigyétek szabadon,

S ha már nem kell, szemétre dobjátok!

Eltűnök, mint tengerparti lábnyom

S maradok egy elfelejtett álom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Ravasz Levente

Szerző Ravasz Levente 61 Írás
Székelyföldön születtem, itt is élek.