Böröczki Mihály - Mityka : Borok

…folytatom…

BORGÖNYÖR

 

 

Van belőle annyiféle,

ír a lelke, gyógy a mérge,

s olyan áldott kelyhes kegyszer,

hogy az ember inni egyszer,

holtából visszatérne.

 

RIZLING

 

Csopakon és Szentgyörgyhegyen,

bort erjeszt és vígat terem,

bár francia földről hozták,

de hona már Magyarország,

termi a hegy, domb, a síkság,

sanyanyú, de kedvvel isszák,

rajnai, ha magasztalják,

olasz, hogyha áldva adják,

beleszerettek a kocsmák,

s az örömét olcsón osztják,

minden kortya tele ízzel,

összejött a szódavízzel,

barát búban, kedvben, bajban,

s minden csöppjében egy dal van.

 

 

SZÜRKEBARÁT

 

 

Badacsonyi szürkebarát

ringatta sok barát farát,

s mintha az Ég kincse lenne,

vigyáztak a szőlőszemre,

ígéretes mustba gyűrték

valamennyi tömör fürtjét,

ám nincs annyi termő tőke,

amennyi bor forrt belőle,

s hívő sincs, ki ellenállhat

ízének és illatának,

kórnak gyógyszer, bűnnek béke,

s úgy szokott a szentelt kézre,

hogy kortyolva szem sem rebben

mise közt a Pálos rendben.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Böröczki Mihály - Mityka

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.