Gyurinak
Petzem, régóta pedzem,
költőlétnek tetszel, tetszem,
fantázia kell, semmi más,
a többi csak betűfuttatás.
Mi etikus, nem jobb, se szebb,
csak jó, szép: minél tömörebb.
Könyvként sűrűsödsz. Lehet,
lelkedről csak lábjegyzet
marad a léted-utánnak!
Nem szeretnek, nem utálnak,
magad-küzdője. Mi untat,
csenddé hazudjuk magunkat.
Tudni elég a torony gombja,
tekintetünk a kékség oldja,
bár nem vagyunk napja, se holdja.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: dudás sándor