Kérgébe bújt, konok korok ránclenyomatában
szép, szürke győzelemvágy lapul.
Mohalepte gyökér. Száraz nyirokerények
mélyén, a háncsokon tódul felfelé az élet,
a faedények szusszanásait elágazások
öntörvényűsége viszi, pumpálja szét.
A zöld belülről kövéredik levéllé,
issza a napkoktél sugarát,
akárhány évgyűrűbe szorult is a törzs.
Lehullást kizárva néznek őszük elé.
A sárga-rőt indián zsibongás
széttúrja nyári emlékeit. Szélröptű,
múláséltető dalt zenél a bágyadt zenekar.
Dermedt gyökérrel, fagyott földben is,
fabőrű nyár dúl a kemény háncsok között.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Boér Péter Pál