Nem tudtam még, de láttalak
vízesés fodrai közt éppen
ahogy tincseid, gyöngysorok
fényt rajzolnak a légben.
Tavalyi avar illatával üzentél
olvad a jég, múlik a tél,
elporló pillanatok szívében
ébred a lét, csöndes a mély.
Kőbe zárt szíved fájdalom,
kőbe zárt szíved tenyerembe fogom,
ingem alá rejtlek, akkor
ég szép színeit dúdolom.
S mikor már eltöltesz benn,
sejtjeimbe írott ékes jel
lelkedbe izzó tüzű szemem
szép csillagát ültetem.
Pálfi Zsolt 2014.01.09
Legutóbbi módosítás: 2014.01.09. @ 12:26 :: palfizsolt