palfizsolt : Csillagot ültetek

Nem tudtam még, de láttalak
vízesés fodrai közt éppen
ahogy tincseid, gyöngysorok
fényt rajzolnak a légben.

Tavalyi avar illatával üzentél
olvad a jég, múlik a tél,
elporló pillanatok szívében
ébred a lét, csöndes a mély.

Kőbe zárt szíved fájdalom,
kőbe zárt szíved tenyerembe fogom,
ingem alá rejtlek, akkor
ég szép színeit dúdolom.

S mikor már eltöltesz benn,
sejtjeimbe írott ékes jel
lelkedbe izzó tüzű szemem
szép csillagát ültetem.

Pálfi Zsolt 2014.01.09

Legutóbb szerkesztette - palfizsolt