Még engedem, engem láss, mutatom néked, porladó arcaim- felesleges a versbe ez az archaikus szó – néked – semmivel se több, mint a neked…és a szórend se szép így – neked mutatom tenyeredbe fogj fel, kedves s értem szakadó sóhajoddal [… Tovább]
Még érzem a hűvös hajnali szeleket, lelkedet és kabátodat szorosan összefogva siettél hozzám korai imán, feledni árnyakat, áldozni az úrnak, és terheid sóhajokban oldva ültetni szél szárnyára, kacagni felleget. Még emlékszem, mikor hold ezüstje sebesre marta döbbenet szívedet, félelem [… Tovább]
Nem tudtam még, de láttalak vízesés fodrai közt éppen ahogy tincseid, gyöngysorok fényt rajzolnak a légben. Tavalyi avar illatával üzentél olvad a jég, múlik a tél, elporló pillanatok szívében ébred a lét, csöndes a mély. Kőbe zárt szíved fájdalom, kőbe [… Tovább]
Mérget mar belém a közelítő éj,felfoszlik a tiszta bársony kék ég,gyémántszíved add most nekem,dobbanása vigyen keresztül az éjjelen. Ég alatt lüktető csöndbe süketülök,magam mélységébe nélkülem merülök,számra csókold elhasznált levegőm,teremts meg, légy a temetőm. Gyerekké tettél, fogd a kezem,óvó szemedbe fogadd [… Tovább]
Minden fájdalmad súgd nekem, s én szelíd hullámmá oldom, – Jobb volna úgy, hogy hullámokká. Egy hülye Old Spice-os vicc jut eszembe erről a sorról. elfolyó könnyekben terítem szét mélytükrű, szaladó szememen. Rosszkedved sugaras szívemre sóhajtsd, mosollyá szelídül a bánat, [… Tovább]
Megváltást várva állunk, szemünkön a múlt áttetsző fátyol, most csönd lett hirtelen nincsen hova szállnunk. Talán eljön az Úr hozzánk, talán a gyertyák értünk égnek, nekünk kondul a harang is csupasz lelkemmel féllek. A némaságban a szívem lüktet tovább, [… Tovább]
Ha azt mondod, nem vagy már, tudd meg hát, sosem voltál, magas az ég, mély az ár, százszor légy átkozott, ha elhagynál. Nézem bársony kezed tépni életadó ezüst fonalat, de hisz, kincsem, te magad odafönn, te magad, fontad azt. A [… Tovább]
Ha kérdenék, melyik a legszebb szín, felhőkből tűnő napban mikor hajad selyme lágyan ring, azt mondanám, az a legszebb szín. Melyik szó hangzik legkedvesebben, a szó, mely ki nem is mondható, neved, a csöndben megtartó, azt mondanám, az a [… Tovább]
Pálfi Zsolt 2013.11.29 Áttetsző gyolcsot ölts, úgy súrold eleven sebeim, szívem rajtam kívül dobban, a csönd lakik most idebenn. Rakjuk a tüzet, kedves, hosszú még a leples éj, megtagadott imák testét szelíden szórjuk szerteszét. Fénnyel bélelt bölcsőben [… Tovább]
