Vers

Belátás

Kezem magasba tartom, észreveszem: máris csupa ránc – szemem az ég felé (pedig a Nap…) – táskás a szemem alja, sötét. Szégyelljem-e én magam? Ne amiért most pillantok föl, itt halasztva el, ami élet volt, mert senki nem szólt nekem [… Tovább]

Levél

Fuggősség

Ha gyűlölsz, ha rámtaposnál, ha kisembernek lát szemed, vagy mint testvért szeretsz, ha másképp úgysem lehet, nekem ez mind egyre megy. Bennem ősi totemoszlopon történetünk. Egy rémesen csúnya nőt kellene látnod bennem, ezért csavaros ez a veszteségekkel fordulatos szerelem. Ha [… Tovább]

Zengő

Szól a szó

Zengő   Lágyan zeng a levegő, a hang rezeg vagy az idő? Zongora akkordja száll, húron ring a vonó, zihál.   Itt ülünk, te meg én, hallgatjuk ezt a zenét, a perc most végtelen, csend pereg át szívemen.   Velünk [… Tovább]

Zengő

Átszellem-ülve

Zengő   Nagy hatással volt e dallam, nekem minden porcikámra, ma este is gépem előtt, várok a nagy folytatásra…   Tegnap első élményemet, nagyon sokan olvastátok, megköszönöm mindenkinek, aki hallott, aki látott…   Minden hang egy rímmel ér fel, halkan [… Tovább]

Vers

Extrakció

  Tökre fájhat, ha egy szívet csak úgy kioperálnak. – mondta, miközben szikéjét a bal mellem alá szúrta. Még összevillantak szemeink, látta, ahogy suttogom- Te? Megint?- De már meg se lep, kifújom a levegőt, szívizmaim elernyednek. Régi sebeket kapar fel, [… Tovább]

Zengő

Hangolódó

Zengő     A pirkadatba ágyazott  utcák, terek, a házsorok ölén merészen tépi szét  az éjszakai neglizsét a hangtalanul érkező miljó foton, s a kétkedő vak ablakban amíg pihen, falak mögött új nap piheg, s hogy felpörög a köd mögött  [… Tovább]

Egyéb

Gerletánc

időroncsolt épített vár ma testem lelkem átszellemült túlélte az időt most vagyok úttal gazdagon spirál lyukas kezűen várom simogatásod egyetlen eledelem lett ajkad szava csorduljon belőle bármi szíven talál  

Vers

LÉLEKHÚROKON

“Zengő” – jeligére A zene tartalmas függönye mögött elhalnak a szavak… Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Bíborfényben- üvegfestmény       Lassan lepergeti ritmusát a nyár, narancsszegélyú felhőkön nyugszik, szelíd hangon búg, mint gordonkán a húr, valamit súg még, aztán tovább [… Tovább]

Vers

Napraforgó

    Mint tó vizén ragyogó, Csilingelő fénytükör, Oly csodás a Napraforgó , Mely kertemben tündököl.   Büszke, szikár, magas szára Majd’ az égig törekszik, Kérlelőn lenéz a nyárra, Búsulja, hogy öregszik.   Hortobágyot, deli pusztát Idéz lelkemben mélyen, Délibábos [… Tovább]

Zengő

Összetett felek

Zengő Az élet kivetne, de te nem hagyod,elnyomod, ha meg csend feküdne mellém,unalomként hálva velem, elzavarod– féltékenységed hajt, denem lehet módját magyarázni -.Ha méregkicsinyíti énem, nehezen viseled,majd elfojtod, ha pedig feléd szúrgyilkolna éllel, nem riadsz, és kicsorbítod– régóta szép neked [… Tovább]

Vers

Horn-fok

Zengő 2.   a zene viharmadár vizek felett száll bele-belekap a hullámokba sós vagy édes a dallam a tenger habja mossa harsogva csendesülve halkan kacagva vagy zokogva húrokon húzva húrokon kopogva két testben egyetlen árva lélek csendbe fut bele akár [… Tovább]

Portré

CSAK VERSEIVEL…?

Portré Maretics Erikáról   „Ember vagyok, büszke lény,  egyetlen a föld kerekén.”   Ennyit tartott érdemesnek bemutatkozásul, amikor 2011-ben a Héttoronyban regisztrált. Valljuk be, ez nem sok. Ám verseivel folyamatosan jelen van. Csak verseivel. Naplójába nem szokott bejegyezést írni, olykori [… Tovább]

Vers

– lopakodó –

      Már közel…   Alig lát ránk a szeptember, már csíp a reggel egy kicsit – kiürül a fészek, lakója messze költözik. A rét felett búcsúköröket rónak gólyamadarak – elnémulnak melegre éhes sápadt házfalak.   Már közel lopakodik… [… Tovább]