Lassan felszálló, aranyfüst színű álmokból ébredőn, keveset beszélek, messze visz az élet. Szinte súlya sincs már – semminek. Gondotok sora száll, ami fontos volt, itt van a szívemen. S még egy utolsó (…) pihen, mint pillangó, [… Tovább]
Bölcselkedni az élet értelméről szavakban, ‘mondd, mit érlel’? Örömmel fogadnak szüleid, mint a kisdedet, még ha véletlen szerettek életre. Lefotóznak, ahogy nősz, fejlődsz, okosodsz, s már zsákot is cipelsz, Csörgőt adnak kezedbe, hogy rázzad, zajt csapsz, hogy rád [… Tovább]
skót forrásból Nejét régről eltemette, s kincsét – lányát, szép Virole-t – hosszú sétán tanítgatta szűk szóval a fess milord. S így szólt: „Lányom, biztos jövőt Lord Wrick – házasság jelent, szívedből jobb lesz, ha törlöd Christ, [… Tovább]
III. Végül a Mauzóleum. „Kazinczy Ferencz emlékének a hálás utókor.” Bent a boltozatos kis szentélyben festmények: az édesanyja, a nagyapa, Ő – a Mester, három évesen, a régi kúria rajza, koszorúk nemzetiszín szalagokkal átkötött tucatja, ősz hajtincse. Üvegszekrény [… Tovább]
Nos, félreértés ne essék, bár a magyar tengeren elég sok a hattyú, sőt túl sok, nem róluk lesz szó. Hat h. tyúkról van szó, akikkel szabadságunk alatt találkoztam, s akiknek hála, van miről mesélnem. (Úgy szép a szabadság, ha zajlik). [… Tovább]
Kihűlőben lévő szívek, Elhidegült tekintetek, Elfásult, merev családok, Árasztják el a világot. Kézfogásnak jelölések, Párbeszédhez néma gépek, Érintés helyett csak lájkok, Árasztják el a világot. Szeretni mást tisztaszívből, Tudod, semmibe nem kerül, Mégis drága műbálványok, Árasztják el [… Tovább]
