Sörény mögé bújva, biztonságos loboncban fészkel egy madárka, kicsit megtépázva már. Elhiszi, van még dolga, lehajol ilyen aprókán avarillattal telve csavarodik harmatos ág után. Úgy dalolna a lelkem, szomorú eső jár ma, felkaptat szárnyaival egy nagyobb tölgyre. Csalogatja őt tevékeny [… Tovább]
Nem tudok én mást kívánni,csak egy édes csókra vágyni,simogatni bársony bőröd.Könnyeimet, majd letörlöd. Nem tudok én mást kívánni,csak egy boldog szóra várni…Mikor mondod szerelmesen,de jó veled én kedvesem. Nem tudok én mást kívánni,csak egy csábos mosolyt látni.Ami tudom, [… Tovább]
A képen a Thököly család pincéje. Kurjongató kedvem nótás, Kicsit boros, cseppet szódás, Hordójából ükapámnak, Dicsőség az én hazámnak. Jókedvemben, haragomban, Vígságomban, bánatomban, Fent a menyben, lent a földön, Italos versem kitöltöm. Leánykérő, keresztelő, Inni amott [… Tovább]
Sárguló levelekre pár soros üzenetet írt az ősz. Forgatom kezemben. Olvasnám, de elmossa szememből a könnyű permet. Csillog, rakosgatom. Szél karikázik a domboldalon.
Mottó: “Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” (G. Orwell: Állatfarm) az egyenlőbbek mindinkább sakktáblának nézik a világot – a halál árnyékában mindig ugyanaz a közöny ugyanaz a kígyó ugyanaz a karantén és ugyanaz a [… Tovább]
Fordította: P. Tóth Irén Tévedés volt nem hagyni a szerelmet folyóként hömpölyögni… Hol vagy, Idő? Térj vissza kérlek és engedj méltón vezekelnem! Elena Liliana Popescu Unde eşti, Timp? Am greşit [… Tovább]
