Vers

Halló, itt vagy…

      Halló… itt vagy… Börtön ez, bakelitmélység, s te hallgatsz, mint egy fogoly. Színes hajfonatod kábel-loknikban lóg. Szédülten rád csavarodom. Riasztasz, megcsörrensz, s én húzlak, vonszollak, hogy milliónyi idegpályán eljussak hozzád végre. Szavaid alagút-huzalerdőn, acélbozótok búgó zaján át, [… Tovább]

Vers

Öklöm tenyere

    Mégis, feltérképezve lelki rezonancia a Hold, mikor elémbe hull. Öklöm tenyere simogatást tapogatózik az égen, és néhány csillogó tüske felsérti e várakozást. Betódul a sötétség, és testté válik az élet. Ahogyan megújulást merít a csöndből kitépett szó. Mert [… Tovább]

Vers

Bányatűz

      Hogy én ebbe majdnem belehaltam! A beton forrón hullámzott alattam, az utcai lámpák köpte szikrák még ki sem szökött könnyem szítták, vér dühöngött a riadt érfalon, vajon mi lehet ott a járdán az a furcsa, elmálló halom? [… Tovább]

Novella

Kinley? – avagy észrevétlen rabság

  — Szeretném, ha nem néznétek másfelé! Senki! Jól van, köszönöm, kész vagyunk. Lehet lazítani. Egy tükörsima felület, ezüstszínű, seggen csúsznak rajta a legyek… Ezt meg kéne ragadni, elvinni magammal. Még jó lesz valamire… zrrrrrr… zrrrrrr… /kifelé!/ Egy fal: világoszöld, [… Tovább]

Elbeszélés

Unokatestvérek

részlet a készülő családregényből   Magyarországra az iparosítás érdekében, Mária Terézia hívására az 1700-as évek második felétől sok mesterember telepedett át Ausztriából. A borász, pincemester és kádár Heinleinek az ozorai Esterházy birtokon kaptak munkát, akik nőtlenül érkeztek, itt találtak párra. [… Tovább]

Vers

Én is Te vagyok

Hódoltam neked s te viszonzod, viszonzod… Túl hamar elérve ketten a csúcspontot, Nincs tovább innen már csak lejtő, csak lejtő… Túlcsordulsz bennem, és így lettél ijesztő. S tovább áll gondolat, vándorol másra át… Van kinek megadnék minden szép éjszakát… Sok [… Tovább]

Vers

ÁLDOTT

Fotó: Delacasse Kriszta – AD       Áldott az ég, a végtelen kék, áldott a föld, a tavaszi zöld, áldott a kéz, mely óvón nyúl feléd, áldott a Test, mely értünk szenvedett, az új kenyér a szakajtó ölén, áldott [… Tovább]

Vers

Vasmadár

    Ó, te büszke fecskemadár, Látod amott az eget? Látod-e, hogy miként tépi Egy rút szörny a felleget?   Gépmadár az, pusztít és öl Emberi kéz alkotta, Ember vezéreli szárnyát, S emberi szó parancsa.   Magas tisztű ajkak zengik [… Tovább]

Vers

– kis éji hála –

    Késsel keresztet vetni a kenyérre, mielőtt az ember megszegi, saját borral a morzsát leöblíteni, és esténként szelíd imával zárni a napot – mert ennek még tanúja lehettem nagyszüleim által – Az Úrnak hálát adok.