Bihari Csilla Rózália : Vasmadár

 

 

Ó, te büszke fecskemadár,

Látod amott az eget?

Látod-e, hogy miként tépi

Egy rút szörny a felleget?

 

Gépmadár az, pusztít és öl

Emberi kéz alkotta,

Ember vezéreli szárnyát,

S emberi szó parancsa.

 

Magas tisztű ajkak zengik

Fülébe a döntő szót,

És az irányító parancs

Nem kér tőle semmi jót.

 

Emberséges szívek szavát

Nem hallja már, nem érzi,

Nyűtt reményem mégis lobog,

Hogy kérésem megérti.

 

Repülj drága, büszke fecském,

Mint hűséges hírnököm,

Szárnyalj üzenő szavammal,

Suhanj tova felhőkön.

 

Érd utol a vasmadarat,

Melyet barbár célja űz,

És a bosszús gőg intésre

Csőréből lövell a tűz.

 

Hatalomvágy tüzét szórja,

Ártatlan tömeget írt,

És olyanok vérét ontja

Ki háborút sose bírt.

 

Mondd el néki drága fecske,

Hogy amit tesz helytelen,

Mert a kiirtandó népség

Szegény, szerény, s bűntelen.

 

A háborút nem ők szítják,

S bár ők szegény emberek,

Mégsem ropognak markukban

Gyarló, gyilkos fegyverek.

 

E vérontás csak annak kell,

Ki nagy hatalommal bír,

Pedig dús vagyonát véle

Nem nyeli majd el a sír.

 

Ó, hiába háborúzni!

A föld nem lesz senkié,

Mert hisz mindenével együtt

A fenn való Istené.

Legutóbb szerkesztette - Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 113 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)