Vers

Elköszönő…

Kép: Ruzsa Dániel       Az ősz fellépőruháján  melltűként még ott a nyár… Tompuló fénye, lassan beleolvad a szeptemberi éjbe… Nem kiabál.  Tűz színű kötényén, egyre több a folt, Itt hagyott virágaival udvarát díszíti a Hold… 

Vers

Mindig

    A testi vágyak olykor szívet manipulálnak, és mint kitörő örömkönnyek, úgy érzed, egy-egy aktus után könnyebb, csak még a bal bordaív alatt szorul, valami folyton felkavarja a gyomrod, s hiába alszol nyughatatlanul, azt hiszed, majd szájjal feloldod az [… Tovább]

Vers

Verscsokor Rahmanyinov elé

    Sonkoly Éva – finoman érinti –   Nyári Szellő táncolna még. Szerte tekint, keresi párját.   Szélfiú, a bohó messze sietett, várják új szerelmek, színek, őszi levelek.   Szellő könnye pereg, haját festi, finoman érinti a rőt-szín fürtöket. [… Tovább]

Vers

Szárnyszegett

    Már égig ér és mégsem érzem, hogy nem lehetne még nagyobb, egy apró szúrás, szívbe kérve, s Ámor máris elhagyott. Hogy repülök, tán nem is látod, szárnytollamon pár csepp vér, alvilágban nincsen álom ami tisztán hófehér. Alig érint, [… Tovább]