Bakkné Szentesi Csilla : Szárnyszegett

 

 

Már égig ér és mégsem érzem,

hogy nem lehetne még nagyobb,

egy apró szúrás, szívbe kérve,

s Ámor máris elhagyott.

Hogy repülök, tán nem is látod,

szárnytollamon pár csepp vér,

alvilágban nincsen álom

ami tisztán hófehér.

Alig érint, mégis fájó,

amikor eltávozik,

földet fog s, ha már nem lángol

kormot hord és átkot hint.

 

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.