Köszönöm, nyár, Az erdő sűrű lombját, A viszontlátott madarakat, A szél borzolta kalász szőkeségét, A föld szomját enyhítő Langyos záporesőt. Köszönöm a találkozások örömét, Az ismeretlen felé tartó utazást, Az éjbe nyúló koktélos vitákat, A járda széli kávézók [… Tovább]
Gyermekkorának legértékesebb ajándéka egy hatalmas baba volt. Később nem emlékezett rá, hogy kitől kapta. A baba fűrészporral töltött testét rózsaszín anyaggal vonták be, áttetszően kék szemgolyói akárcsak a békáké, úgy forogtak körbe. Ha megnyomták puha hasát, állítólag az mondta, hogy [… Tovább]
mindig ismertelek, nem vitás, hisz semmit nem kellett mondanod, és hiába lopózol észrevétlen, nesztelen át a hátsó udvaron, mert érezlek, hiába nem vagy itt, tudom mikor forró a szád, s hogy belém csókolnád érző lelkedet, és velem [… Tovább]
Úgy gondoltad – ezt aztán már mégsem, bent lejátszva mind, ami jöhet, s utána mi, azt is mind tudod. Dolgoknak, tárgyaknak, embereknek, adjál esélyt, hogy ne belőled jöjjön, aminek jönnie kell. Örülj, hogy rész vagy és nem teremtő, ha alkotsz [… Tovább]
Csak fülriasztó zajára emlékszem, a földre guggolt, nyögve, fél-egészen, s a sulykos vasú, lapát féle élek megsurulódtak, ahogy összeértek, vagy hant szakadt, vagy szelődött a tarló, és vonódott a lassú port szakajtó, a csattogós szörny, mint a megveszettek, bár haszna [… Tovább]
ha majd újra mártírt játszol az esőben ha majd úgy csinálsz mint a hősök fára mászol és onnan kiabálsz le tűz van és nem érdekel hogy alattad roppan az ág hogy körülötted sírnak a fák és nem szárnyalsz [… Tovább]
A tömegen át,hátulról csodáltamdélceg tartásod.– Talán ezt szerettem benned a legjobban – Néztem a tarkód vonalát, és próbáltammegfejteni a titokzatoserőt, ami újra és újraátrendezi a molekuláris űrt férfi és nő között. Bár minden sejtem belédolvadni kívánt,amit éreztem [… Tovább]
