Böröczki Mihály - Mityka : TÁRCSÁZÁS

Csak fülriasztó zajára emlékszem,

a földre guggolt, nyögve, fél-egészen,

s a sulykos vasú, lapát féle élek

megsurulódtak, ahogy összeértek,

vagy hant szakadt, vagy szelődött a tarló,

és vonódott a lassú port szakajtó,

a csattogós szörny, mint a megveszettek,

bár haszna volt, de ma sem látom szebbnek,

s az igavonók alig-alig győzték,

a gazda, meg a vas erőlködését,

de rosszallani egy tehén se merte,

az öreg Napnak földig ért a nyelve,

mert bárki tudta széjjel a határban,

nincs holt idő, csak izzadtságos nyár van,

meg nincs panasz se így, se úgy, meg ejha,

csak műveletlen nadrágszíj parcella,

s mire az idő elérte az estet,

a nagy egészből egy apró kis csepp lett,

s a darab föld az újra írt szerepben,

már súgó nélkül tudta, mit teremjen.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.23. @ 12:07 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.