Kováts Eszter : Bányatűz

 

 

 

Hogy én ebbe

majdnem belehaltam!

A beton forrón hullámzott alattam,

az utcai lámpák köpte szikrák

még ki sem szökött könnyem szítták,

vér dühöngött a riadt érfalon, vajon

mi lehet ott a járdán

az a furcsa, elmálló halom? –

(mit úgy teker a szél, mint ördögszekeret,

mit nem fog már földanyai szeretet)

ott, a szívem kihűlt helyén,

a szívem áll győztesen

pernyévé égett saját porhüvelyén.

Legutóbb szerkesztette - Kováts Eszter