Hogy én ebbe
majdnem belehaltam!
A beton forrón hullámzott alattam,
az utcai lámpák köpte szikrák
még ki sem szökött könnyem szítták,
vér dühöngött a riadt érfalon, vajon
mi lehet ott a járdán
az a furcsa, elmálló halom? –
(mit úgy teker a szél, mint ördögszekeret,
mit nem fog már földanyai szeretet)
ott, a szívem kihűlt helyén,
a szívem áll győztesen
pernyévé égett saját porhüvelyén.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.22. @ 19:00 :: Kováts Eszter