III.
Végül a Mauzóleum.
„Kazinczy Ferencz emlékének a hálás utókor.”
Bent a boltozatos kis szentélyben
festmények:
az édesanyja,
a nagyapa,
Ő – a Mester, három évesen,
a régi kúria rajza,
koszorúk
nemzetiszín szalagokkal átkötött tucatja,
ősz hajtincse.
Üvegszekrény polcán
„Kazinczy Ferenc Általános Iskola, Tápiógyörgye”,
ilyen nekem is van,
Bihari tanár úrtól dedikálva –
hát ide is elért volt tanárom lelkesedése!
Mert szülőfalumban is járt
keresztlányánál Kazinczy Mester!
Levelezésének huszonnégy kötete,
fordításai, szépírói művek,
márvány mellszobra,
arcképei, aranyos keretben,
tárlókban kéziratai,
szabadkőműves jelvénye,
fénnyé szótlanult idő
ragyog alá a kupoláról,
talán egy madár húzott el:
szárnyak csapkodják a fényt.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.01. @ 10:42 :: dudás sándor
