Szilágyi Erzsébet : Wang Fu-nak

 

 

Bölcselkedni az élet értelméről szavakban, ‘mondd, mit érlel’?
Örömmel fogadnak szüleid, mint a kisdedet, még ha véletlen szerettek életre.
Lefotóznak, ahogy nősz, fejlődsz, okosodsz, s már zsákot is cipelsz,
Csörgőt adnak kezedbe, hogy rázzad, zajt csapsz, hogy rád figyeljenek.
Emlékezni nem fogsz, mi s hogyan történt veled, de mesélsz,
S hisznek neked, mint Háry Jánosnak, mert szép, ami igaz nem lehet;
Simogatnak szavakkal s dicsőítenek, oh, mily bölcs, ki csak puszta képzelet;
Éveid fagyűrűkben sokasodnak, s minél többet tudsz, annál üresebb leszel.
Génekről szólsz, őseidből lettél te is eggyé. Belőled friss ágak hajtanak.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Szilágyi Erzsébet

Szerző Szilágyi Erzsébet 229 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.