dudás sándor : CSAK VERSEIVEL…?

Nyomtatás

„Ember vagyok, büszke lény,

 egyetlen a föld kerekén.”

Ennyit tartott érdemesnek bemutatkozásul, amikor 2011-ben a Héttoronyban regisztrált. Valljuk be, ez nem sok. Ám verseivel folyamatosan jelen van. Csak verseivel. Naplójába nem szokott bejegyezést írni, olykori vitáinkba nem szól bele, és ha nem tévedek, 7tornyos találkozón még nem vett részt. Ezért aztán úgy gondolom, nem csak én tudok róla keveset. Mint több Torony társamat, őt is felkértem egy interjúra, vállalta.

— Kedves Erika! Úgy tudom, hatévesen felvételt nyertél a Rádió és TV Gyermekkórusába. Ám addig… Mit lehet tudni gyermekkorodról, szüleidről, környezetről?

— Anyukám egyedül nevelte fel a húgomat és engem, házmester volt a belvárosban, nehéz körülmények között, egyszerűen, de szeretetben éltünk. Anyámnak köszönhetem az olvasás szeretetét, a család összetartozásának fontosságát és örömét.

— Később filmszerepekhez jutottál. Milyen élmények maradtak benned?

— Hatalmas élmények maradtak egy életre bennem, nem tudok kevésbé teátrálisan fogalmazni. Megváltoztatta az életemet, a felfogásomat, kinyitotta a Nagyvilágra a szemem. Olyan hírességekkel ismerkedhettem meg, és játszhattam együtt, mint Bujtor István, Gobbi Hilda, Kozák András, Káldi Nóra, Dégi István, Geszti Péter, Palcsó Sándor, Radnay György, Kalmár Magda, Margittai Ági és még sorolhatnám.

— „Ki volt tanítód, hol jártál iskolába?” Milyen tantárgyak vonzottak? Osztálytársaid tudtak szerepléseidről? Hogy viszonyultatok egymáshoz?

— Sajnos nekem nem voltak kiemelkedő tanáraim, az iskolát nem nagyon szerettem, az osztálytársak csak „művésznőnek” szólítottak, kétszeresen is kiközösítettek, egyrészt a szegénységünk, másrészt a filmezés miatt. A humán tárgyak álltak hozzám közelebb, a magyar irodalmat pl. imádtam.

— Általános iskola után milyen tanulmányokat végeztél? Hol kezdtél dolgozni?

— A Szinyei Merse Pál általános iskolába és gimnáziumba jártam, de harmadikban abbahagytam, mivel nem tűrtem a kötöttségeket, különcnek tartottak, és ebben talán volt, van is igazság. Az egyik barátom segítségével elhelyezkedtem az Elzett Műveknél, mint bérszámfejtő, majd egy év után anyukám a postához vitt dolgozni, mivel akkor ő is ott volt. Leérettségiztem, és férjhez mentem. Végre jól éreztem magam. Később az Igazgatóságon, majd a Vezérigazgatóságon dolgoztam, a Humán szakterület minden munkakörét kipróbáltam.

— Családi életedről mit tudhatunk?

— A férjemet is a munkahelyemnek köszönhetem, 1981-ben házasodtunk össze, egy év múlva megszületett a fiam, Laci, és hét év múlva a lányom, Erika. huszonöt évig voltunk házasok, 2007-ben külön váltak útjaink, de ma is barátok vagyunk.

— Az irodalom világából ki, kik hatottak rád? Mikor kezdtél verset írni?

— Petőfi Sándor (bár ezt sokan nem szeretik beismerni, én bevallom, ő számomra a legnagyobb magyar költő ma is). Ady Endre, Heltai Jenő, Radnóti Miklós, és nem utolsó sorban József Attila. Már gyerekkoromban is írogattam kis elbeszéléseket, és versekkel is próbálkoztam, de aztán az élet lefoglalt jó időre, így komolyabban 2010 óta foglalkozom az írással.

— Több irodalmi portálon is jelen vagy. Mit jelentenek ezek a nyilvánosságok? Hogy találtál a Héttoronyra, mit jelent neked ez a közösség?

— A költészet „exhibicionista” művészet, mint pld. a színjátszás. Persze jó értelemben vett magamutogatás ez, hiszen minek is írna az ember, ha senki sem olvassa el? Szeretem tudni, hogy elolvassák, értelmezik a verseimet, szeretem, ha gondolatokat ébresztek a verseim által, és szívesen veszem a kritikákat is, de az is igaz, csak egy határvonalon belül. Ripacs vagyok talán, de teljes szívvel beleélem magam. A Héttorony az elsők között volt, ahol tag lehettem, és szerkesztők segítettek a fejlődésben, ezért nagyon hálás vagyok, mert rengeteget tanultam, és sok nagyszerű kortárs költőt ismerhettem meg a versein keresztül. Nagyszerű élmény a közösséghez tartozni, még ha nem is írok kommenteket, és járok Héttorony találkozókra, gyakran olvasom a friss verseket, novellákat.

— Az E-book Könyvház gondozásában megjelent egy versesköteted, Százszorszép címmel. Megosztanád az E-könyvekkel kapcsolatos tapasztalataid?

— Szerintem az emberek nagy része még nem nagyon tudja, hogy van elektronikus könyv is a világon. A költészet különben sem az a művészeti ág, amellyel hatalmas profitot lehet termelni. Nagyon jó ötlet, és egyszer, talán úgy száz év múlva úgy fogják venni az elektronikus verses köteteket, mint a cukrot. Ma még nem tartunk itt, sajnos.

— Próbálkoztál folyóiratnál, kiadónál?

— Igen, a Cédrus Művészeti Alapítvány Napkút kiadó meghirdetett 2012-ben egy pályázatot, amelyre félezer jelentkező küldött be pályaműveket, verseket, elbeszéléseket, verses köteteket, fordításokat. Én is a harmincöt nyertes egyike lehettem, és a folyóiratban meg is jelent két versem.

— Szeretnéd megjelentetni verseidet nyomtatásban? Milyen terveid vannak?

— Természetesen szeretném, ha megjelennének a verseim nyomtatásban is, de ezt úgy szeretném elérni, hogy a tehetségem miatt jelenjenek meg, nem pedig azért, mert befizettem valami könyvkötőnek félmilliót.

— Ha korrigálni lehetne tetteinket, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, mit csinálnál másképpen?

— Nem is tudom. Talán korábban kezdenék verseket írni, de hát tudjuk, az írás készsége látens módon rejtve marad, sokaknál akár egész életükben is. Én hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán írni kezdtem.

— Van-e amit nem kérdeztem, de szívesen elmondanád?

— Szeretném elmondani, hogy büszke vagyok kortárs író- és költőtársaimra itt a Héttoronyban és Magyarországon egyaránt. Hihetetlenül sokan írunk, csak az a baj, hogy ez egy zárt közösség, szinte csak egymás műveit olvassuk.

— Végezetül engedd meg, hogy megköszönve válaszaid, minden jót kívánjak!

— Én szeretném megköszönni a lehetőséget, és azt is, hogy a Héttorony életének részese lehetek.

Puszilok Mindenkit!