Gősi Vali : Végleges

 

Szemedbe nézek, és magunkat látom:

egyek vagyunk örök ifjúságban.

Múló időt rejtenek a ráncok,

dacolunk a leskődő halállal.

 

Minden szépség, jóság ami a tiéd,

ékesíti az én kincses szívemet.

Egyek vagyunk, s ha lángunk együtt kiég,

mit számít, ki volt valaha öregebb?

 

Maradj csak féltő, ahogyan én vagyok:

magamat adom, érted létezem.

Tudd, hogyha mégis előtted halok,

holtomban is féltve őrzöm szívedet.

 

Hogy is tennéd, hogy tőlem visszavedd:

szövetségünk örök, döntésünk végleges.

 

(Parafrázis: William Shakespeare – XXII. Szonett)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.20. @ 07:50 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/