Nagy L Éva : régi ház

zengő

 

 

 

 

a régi ház ott áll

a vén falak némák

álmodoznak a hajnalok

motoz bent a jóság…

rácsba fogta szívem…

emlékek kazlából

kitépett valóság…

rongyos ruhám ködlepel

dohos illat árad

pókhálóba font vakolat

befedi a vállam…

felnyög az emlék

dudva verte fel az udvart…

összetörve komondorunk háza…

 

fülemben egy zene motoz…

régi álmok temetője…

a mélységes csendből

egyszer csak  felzokog…

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.09.15. @ 20:40 :: Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával