Furuglyás René : Jősz

Zengő

Meg kell pillanatra álljak…

Köröttem az őstermészet

Lassan új külsőre lelne,

S múltat habar az enyészet.

Ím, lábam elé hullik épp

Egy roskatag, barna levél…

Bár álmodhatnék tavaszig!

Oly hosszú lehet ez a tél.

Végrendeletének se állt

Még a halványuló zöld nyár,

Mikor fogát fenve őszünk

Már az ajtóban állva vár.

 

Tétován az órájára tekint,

És mikor mindent Ő uralhat kint,

Eltemetni kész a sok-sok szépet,

Teremtve körénk egy új egészet.

S mint bús vonósok szólnak szívemhez,

Őszi esőcseppek dala színez.

Átfesti a lélek hangulatát,

Újra és újra terhelve jár át…

Nekem már csak te maradsz évszakom,

Te telített érzelmi alkalom.

Ősz vagy, ősz vagy, és tán szebb a napnál,

Nekem akkor legszebb, ha maradnál…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
Furuglyás René, felvidékről származom, budapesti főiskolás vagyok. 1992.03.25.-én születtem Érsekújvárban (Szlovákia). Ma Szentendrén élek. "Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )