Sorsodat (K.D.nov.3.) Egy sorodat sem akarom, egészben kellesz, minden játékával a rettenetnek, mert szeretlek. Valaha csöpögős voltál, cizellált, művi, nyafka, kamasz magamnak nyálas, tele önsajnálat, mert csak addig láttam. Ma már ma van, a tegnap közelebb már, tudom, félve hazudtad, [… Tovább]
Közel vagyunk, Uram, elérhetően közel. Már megragadva, Uram, egymásba kapaszkodva, mintha mindegyikünk teste a te tested lenne, Uram. Imádkozz, Uram, hozzánk imádkozz, közel vagyunk. Görnyedten mentünk oda, mentünk, hogy vályú s víz fölé hajoljunk. Az itatóhoz [… Tovább]
– Mögöttöd az öbédöt, pörzökútor társam? – Ögy fél tábla paprikás szalonnát, völö jó szölöt könyörököt, s hozzá öklömnyi hagymát. Kipirult a szömöm is. Olyat látok, mintha délibáb jönnö abból az irányból. – Nöm, én kövösöbböt öttöm, de sokat ittam, [… Tovább]
Az ablak párkányára gömbölyödik a homály, gyertyát gyújtok, mintha virrasztanék. Magánytól csomós csendemben egymásra rakom emléked, s még megcirógatom szép tegnapunk, mielőtt ezredszer esküszöm holnap felégetem. Aztán felkacagok. Én sem hiszem… ez az est is csak [… Tovább]
Nem az egyszerűség, nem is a csibész szavak, nem a túlhajszolt idő, s még az sem, hogy valamilyennek vártalak… csak a puszta tény, a lecsupaszított valóság, hogy el kell engedjelek és nőni hagyjalak. Mint egy piros tulipánt, amit hagymaként [… Tovább]
Jöjj, ó jöjj hát, embergyermek, Vízbe s vadonba vezetlek, De fogd a tündér kezét, Mert több a világban a jaj, mintsem azt értenéd. Hol áll a sziklás fennsík S a Sleuth-erdő ér a tóba, Ott egy lombos sziget fekszik, [… Tovább]
kortárs, líra, költészet, szabadvers, prózavers, vers NÉMA JELEN-TÜNTETÉS Az ordas Jelenidő még sikeresen hazudik, s megcsal: jónehány hitvány, alattomos tanáccsal! Prostituált felszínesség most is level, akár a fekély gyennyesedő sebekből! A Jövő is hírt ad: pöffeszkedő rátartin hírdeti: ,,csak az [… Tovább]
