Az nem úgy van ám, eltervezed, aztán lesz apád, anyád, fiad – nem úgy van az. Előbb van ez is, az is, de te alig még, aztán megteremsz, magad teremtesz – nélkülük – szülőt és gyermeket, mondják: szép életed, de [… Tovább]
Abszurd A dombtetőn, a hölgy árnyékos oldaláról, egy ritkás, hosszú borostájú szerzet figyelte a felé közeledőt. Nagyon szép volt az a völgy, ahonnan araszolva döcögött felé valami olyasmi, mint a mesebeli kis gömböc. Gyakorlott szeme, messzelátó nélkül is észrevette a [… Tovább]
Kép: Torjay Valter – Napfény és csend mennyi ősz jött és hagyott magamralopott illatot fonva hajambarozsdás levelek vállam takarvahívnak magukhoz száraz avarba.***fejetetejére állt a világhazug a szó hazug ki rám kiálthátamat fordítom a mánaknem hiszek már csak vénülő fának.***vén [… Tovább]
Adventi illatok a város főterén. Ez a karácsony ma egy képregény. Fekete-fehérben mennek a hősök, József a jászolban részegen őrjöng. Mária pirul, ajka, orra véres, csitítja a fiát, de a kicsi éhes. Jönnek a királyok megvédeni sorba, egyiknek, másiknak szirénája [… Tovább]
