Vers

Mennyi

Valamennyi reggel illúzióval kelek, aztán próbálom oly remeknek nézni a napot, mint csak lehet, nem akarom letörni azt, ki e napot létrehozta, s engem beletett. Talán így kell imádkozni, fölös beszéd helyett örülni, nem kérni, nem akarni, lenni.

Vers

Az a tél…

 ·    csak mentünk – mezítláb a befagyott tavonne venne észre senkiazért imádkozom… tán’ tíz éves voltálkabát sál és nevetésösszeölelkezve – tél közepénrég volt olyan rég… apád állt nézettnővéreid fázva követtekcipőt egy sem vett felmégis láttak – nevettek… aztán angyalkát rajzoltunkde [… Tovább]

Esszé

Kutya-mese (1)

“Kávézacc” sorozatomban kutyákkal foglalkozom. Maradt benne talán annyi íz, annyi aroma, hogy érdemes beleolvasni…)))   A kutyákat könnyen megszerettem. Hát lehet őket nem szeretni? Persze sokáig mindig a másét! Gyerekkoromban falun laktunk, családi házban, mégsem lehetett. Volt a szomszédaink körében [… Tovább]