Versek éjfélkor Koosán Ildikó A költő A lélek kirakatában egy virág s egy kóró remél tavaszra vártan, odakint szitál a hó. „Költői varázslat!” szól- aki arra téved: „- mily friss a [… Tovább]
Illusztráció: saját archívum (Szigetközi álom) Ereimben hűvös a vágy, árnyak lesnek a szív körül, hangodat álmom szövi át, az emlék lopva menekül. Recsegő dal hoz el néhanap, máskor meg holdezüst ábránd, vágyálmaimnak rabja vagy, világok mélyén vársz rám. Tűnő mosolyod [… Tovább]
Néhány nap után ott folytatom, ahol abbahagytam kutyusaimról a mesét, mely nem is annyira mese, mint mesés visszaemlékezés. Ismerős a mondás, az idő megszépíti életünk történéseit, ha lelkünkben él, persze megbékítő igyekezetének is akadhatnak határai, melyek gátat szabnak az [… Tovább]
Így ősz felé visszagondolok. éveket fut a képzelet, akkor, ott az első érintés. Emlékét idézve csukott szemmel várok, most, mikor… Hulló levelek elmúlást suttognak. Hinnem kellene, oly rövid e földi lét. * Voltak [… Tovább]
