Sonkoly Éva : “Álmok idején”

 

Így ősz felé visszagondolok.
éveket fut a képzelet,
akkor, ott az első érintés.

Emlékét idézve
csukott szemmel várok,
most, mikor…
Hulló levelek elmúlást
suttognak.
Hinnem kellene,
oly rövid e földi lét.
            *
Voltak idők, összesimulva.
Múltak évek, talán emlék,
talán más..
           *
Lehet csak gondolat
– mégis
tegnap volt, holnap lesz,
nem múlik a varázs.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 578 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"