dudás sándor : Óvónéni

 

Egyszer figyeld meg,

sok gyerek között mindegyikre 

egyformán ügyel, 

egy társasjáték szabályait

magyarázza, miközben egy

síró kisfiú fejét simítja.

 

Figyeld a szemét, az arcát,

amikor az egyik kisfiú égig

magasló felhőkarcolójának

építését nézi, ügyelve, hogyha 

dől, nehogy a mellette 

ámuló kisfiú megijedjen.

 

Nézd mozdulatait,

int egy szőke kislánynak,

eközben egy kisfiú pisiléstől

szorongattatva kéri

segítségét. Ebédosztásnál

tálat, evőeszközöket rak asztalkákra,

ételt szed, mosolyog a fénylő

gyerekszemekbe, pedig

fáradt, aggódik. Este otthon

gyermekét virrasztotta,

aki hányt, magasra szökött

a láza és ki kellett hívni

hozzá a mentőt.

 

Örül a nekiajándékozott

esetlen gyerekrajznak,

a csoport sétán letört

szál mezei virágnak,

amit szeretettől szorongatott 

kezecske nyújt át neki.

A névnapjára kapott csokrot

hazaviszi, napokig

gyönyörködik benne.

 

Miért csinálja, csodálkozol,

lehetne büszke főnökasszony,

saját vállalkozásban,

elegáns kocsival járó,

barátnőivel cukrászdákban

sütemények 

és koktélok között

szaftos magánügyeken

csacsogó.

 

Felnőtten ha találkozol vele,

köszöntsd tisztelettel,

szeretettel nézz

törődött-türelmes arcára,

tekintetén

vedd észre jóságát:

ő volt veled a kezdeteknél,

ő hajolt föléd,

fogta lázas homlokod.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.