Lantos Tímea : Hamis képmás

Úgy vigyázz rám,

mint sarjadó  virágra

kertész cserzett keze vigyáz,

hisz gyönge és érzékeny vagyok.

 

Pedig hányszor ígértem

holnap elvezetlek szilárdságom ösvényén,

s   csillag szórta  partra érve,

fürdetem arcom a magasban,

a mennybolt tetején,

 

de az úton oly némaság honol,

megbénulok…

Az imák kis vándormadarak

felhőkben mosakodnak

és  én…szárnytalan vagyok.

Tisztátalan!

 

Óh Uram!

Hogy óvsz meg engem magamtól?

Ember vagyok.

Szilánkosra zúzott tükrömben,

hamis képmásod zokog…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 76 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!