Saját fotó
Felszáll a köd
Koosán Ildikó
Verseimből a történet hiányzik,
– vetik szememre- és az érzelem;
mikor az ember magával vitázik,
gyalog indul az erdőn át hazáig,
kísér az árnyék, bandukol velem.
Ha szólanék, ki érthetné, tudom,
ág- bogok közt csend üt ma tanyát,
üres fülkékkel száguldó vonaton
égig repít engem a nyugalom
a véghetetlen csillagtéren át.
Meggyónom titkom, kétkedésemet:
én itt vagyok, te hol vagy Istenem?
A csipkebokron harmatcsepp remeg,
keresve keresem tükörképedet,
istenléted míg fel nem ismerem.
Felszáll a köd, a táj színekre lobban,
surran az őz, rövidül az árnyék;
boldog lehet, ki hazát lel a honban,
egy dobbanással a többieknél jobban
forrong szívében tettekké a szándék.
2018. november 12.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Koosán Ildikó
