dudás sándor : Tájcentrum


Alkonyodik, 
hét óra tíz.
Állunk a küszöb előtt,
oldaltáskában kutató kezem
keresi a kulcsot. 
Tudom, bent csend fogad,
a múlt nem vár haza.
Anyámra gondolok a küszöbön pillanatra megállva,
a szerető fiút nem lehet játszani 
tizenvalahány évvel halála után.
Fél órája még a 
Négycsöcsűnél vártunk
az átszállásra.
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az alumíniumoszlop tábláján 
a jól ismert, szívig ható szó.
A szülőfalum neve nincs 
személy igazolványomban, születésemkor 
a helység a még a szomszédos 
község nevén szerepelt.
Az úton erre már nem gondol senki.
Ez a falu már nem az a falu, 
ahol gyermek voltam.
Kora reggel nem indulnak vállukra vetett 
kaszával-kapával a parasztok,
birkózni a föld terményével.
Apád a legjobb aratók közé tartozott
A valahol- még-élő gyermek sem az,
aki akkor volt, álmokban vágtató csodafiú-szarvas.
Titkok kapuját átlépve, inkább maradnék, 

amit nem mutat tükör, láthatatlan.
Haza és szabadság, 
ez a két szó, melyet

Előre engedem kedvesem,
a szobába lépünk, ahol annyi szépet
elgondoltam petróleumlámpa-pislákolós éjszakákon.
Hátizsákom levetem, 
átvetem fejemen az oldaltáska szíját,
leülök a heverőre, szemben töviskoronás 
Krisztus Urunk néz az égre.
Fantom-fenyőillat,
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Anyjáért kiáltozó csodafiú-szarvas, 
csend ködében eltévedtem magamban.
Nem kezdhetem újra.
Az utcán romokba hajló, egykori szőlősgazdák házainak
cserepein vérzik el az alkony. 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 761 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.