A mesékben is hívő kölyök voltam,
a napsütést faló gyerekkoromban,
és bármi kételkedés nélkül hittem,
hogy templomunkban ott lakik az Isten,
a plébános is imádkozott érte,
hogy pici lelkem a nagyot is értse,
s hogy Istenem kis hívő lényként lássam,
sok áldott misét végigministráltam,
a csengőt ráztam, épp amikor kellett,
hogy bűnbánásra ébresszem a lelket,
s az ösztönömre bírt odaadásban,
a celebrálás minden titkát láttam,
a telt idő, s a mozdulatok láttán,
a bort, s a vizet fölvittem a tálcán,
az atya tett-vett, emelte a kelyhet,
kis kancsómból először vízre tellett,
én öntöttem is, bízván szent dologba,
de ujja lágyan, puhán visszafogta,
majd sor került a kis kancsónyi borra,
és ugyanaz az ujj fenékig tolta,
a mozdulatokat sosem felejtem,
a szent dolgot nem vitatta a lelkem,
s a sok misét, bár Isten ma is áldja,
a plébános úr ígyen rafinálta.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
